Stirland Nagyfejedelemség

térkép: Stirland / Sylvánia

tartományi színek: zöld és sárga
választófejedelem: Alberich Haupt-Anderssen
tartományi székhely: Wurtbad

Stirland, habár a legnagyobb birodalmi tartomány, nem tartozik éppen a leggazdagabbak közé. Gazdasága a mezőgazdaságra épül, legjelentősebb kereskedelmi terméke pedig az - egyébként igen kiváló - bor.

Annak ellenére, hogy nem mondható éppen egy gazdag tartománynak, a történelem során mindig is jelentős befolyással rendelkezett. A Birodalom történelmében számtalan stirlandi uralkodót tartanak számon. Legutóbb 2369-ben, Jámbor Magnus halála után, lépett trónra Leopold választófejedelem. Ettől az évtől kezdve striland adta az aktuális császárt egészen 2429 es évig, amikor a nevezetes Marienburgi elszakadás alkalmával IV. Dietert lemondatták.

[...]

A sereg

Sok stirlandi szolgál a tileai félszigeten zsoldosként, leginkább az ott nagyon kedvelt pikás falanxharcosok között, de nem ritkák az ilyen egységek a tartományi seregben sem. Birodalom szerte híres zsoldoscsapat a Stirlandi Szabad Favágók, akik a legutóbbi káosz invázió alkalmával verbuválódtak, mint tartományi szabadcsapat. A háború után, ahelyett, hogy feloszlottak volna és visszatértek volna eredeti szakmájukba, zsoldosnak álltak. Azóta a Birodalom déli részén és a Határmenti Hercegségekben adják bérbe félelmetes kétkezes fejszéiket, annak aki többet hajlandó fizetni érte.

A tartományi regimentek közül az egyik különösen nagy hírnévre tett szert a Hel Fen-i ütközetben játszott jelentős szerepe révén. A Skarlát Gárda néven elhíresült egység, alabárdjaival a leghevesebb élőhalott támadásokat is visszaverte, időt adva ezzel a birodalmi lovasságnak egy bekerítő manőver kivitelezéséhez. A Gárda tagjai, akik a mai napig is szolgálatban állnak, a stirlandi seregben viselt zöld-sárga  helyett, nevükhöz hűen, skarlátvörös egyenruhában pompáznak.

A tartományi sereg egy speciális egysége a Stir Folyami Őrség, akik a kereskedelmi útként és egyben határként is szolgáló Stir folyó biztonságára vigyáznak. A Folyami Őrség állandó járőrszolgálatot ad a folyón hajóival. A kisebbek forgóállványos mordályokkal, a nagyobbak azonban ágyúkkal is fel vannak szerelve. A matrózok pedig remekül képzettek az íj használatában. Az egység, a tartományi színek helyett, zöld-fehér egyenruhát visel.

A stirlandi generálisok legendásan vakmerő vezetők hírében állnak, gyakran akkora kockázatot vállalnak egy-egy ütközetben, hogy arról más parancsnok álmodni sem merne. Habár volt, hogy ez a meggondolatlan vakmerőség szörnyű vereségekhez vezetett, volt olyan eset is, amikor igencsak kifizetődött. A legdrámaibb ilyen eset Martin választófejedelem Mannfred von Carstein felett aratott győzelme volt a Hel Fen-ni csatában 2145-ben. A fejedelem, miután megsemmisítette az utolsó vámpír fejedelmet, és ezzel visszaszerezte  Sylvania tartományt, nemzeti hőssé lépett elő. Szobrok és emlékművek örökítik meg hősi tettét szerte Stirlandban, és még ma is a fejedelem nevét szokták segítségül hívni azon szerencsétlen katonák, akiknek élőhalottakkal kell csatába szállniuk.

Sylvánia

Az elátkozott tartomány, Sylvánia papíron Stirlandhoz tartozik, habár ez olyan teher a tartománynak, ami nem sok haszonnal jár. Az egykori birodalmi provincia halott földjében semmilyen hasznos növény nem terem meg, a dombok között kísértetek, a rothadó erdőkben ghoulok vadásznak szerencsétlen áldozataikra. A mocskos, hitvány kis falvacskákban, nyomorgó parasztok tengetik mindennapi életüket, folytonos rettegésben élve a körülöttük haldokló vidéktől. Még a tartományi székhelyt, Waldenhofot is csak a végképp reményvesztettek lakják, aki csak tehette már régen elhagyta a romlott várost.
Sok évvel ezelőtt Sylvani saját sereggel rendelkezett. Katonái vörös, lila és fekete egyenruhát viseltek. Mára már alig tudna egy paraszt milíciát kiállítani a még itt élők közül. A stirlandi választófejedelem minden évben megerősített katonai kísérettel, - ogre zsoldosokkal és hittérítő Sigmar és Morr papokkal -, küldi el adóbehajtóit, mégis van, hogy soha nem térnek vissza...

A vidéken mindenfelé omladozó kastályokat láthat a szerencsételn erre tévedő emberfia. Ezek közül a két legrosszab hírű a Vanhaldenscholsse és a Drakenhof kastély. Elöbbi a néhai legendás nekromanta Frederick van Hal erődje volt valaha. A Nagy Pestis idején  a Morrsleib hold darabjai hullottak a tartományra. Napokon belül a pestis áldozatai kikeltek sírjaikból és hatalmas tömegekbe verődve hömpölyögtek végig a földeken, minden élőt elpusztítva, aki csak az útjukba akadt. Van Halnak sikerült rákényszeríteni akaratát erre a végtelen élőhalott tömegre, és segítségükkel egy saját királyságot épített fel. Végül egy tanítványa árulása folytán távozott az élők sorából, de addigra már visszafordíthatatlan károkat okozott. A halottak soha többé nem nyugodhatnak békétan Sylvania földjében.

Drakenhof, egykoron a von Carstein dinasztia székhelye, talán még ennél is rossz hírűbb egy hely. A család története jól ismert birodalom szerte, így talán elég csak annyit megemlíteni, hogy 135 éven keresztül, a Vlad von Carstein által véghezvitt ostermaki pusztítástól, Mannfred von Carstein Hel Fen-ni haláláig, ezek az istenkáromló szörnyetegek többször végigdúlták a Birodalmat. A Drakenhof kastély manapság lakatlan, de rebesgetik, hogy a gonosz jelenléte ismét egyre erősödik a környéken.