Middenheim

térkép: link
tartományi színek: kék és fehér

Middenheim, a fehér farkas városa, Altdorf után a második legbefolyásosabb település a Birodalomban. A város egy 500 láb magas és több kilométer átmérőjű, a talajból függőlegesen kiemelkedő hatalmas sziklára épült, melyet 4 óriási viadukt köt össze a külvilággal. Első látásra egy bevehetetlen, biztonságos erődítmény látszatát kelti, de a szikla – amire épült – kesze-kusza járataiban olyan dolgokat rejt, melyekbe jobb ha bele sem gondol az emberfia, ha nyugodt álmot akar magának.

 [...]

A hagyomány szerint a sziklát, melyet Ulricsberg vagy Fauschlag néven emlegetnek a helyiek, maga Ulric isten hozta létre baltája, (más források szerint puszta keze) csapásával. Ulric aztán egy hatalmas várost álmodott a sziklára, egy templommal, ahol szent tüze örökkön-örökké loboghat, melyet követői a világ minden részéből csodálhatnak. A teutogén törzsfő, akit a krónikások Arturnak neveznek, fedezte fel a helyet és alapította meg rajta a város elődjének számító első települést. Nagyjából egy évszázaddal az alapítás után, Ulric akkori főpapjának látomása hatására építették fel aztán a templomot is, mely ma is ugyanazon a helyen áll. Maga a templom tulajdonképpen egy hatalmas kastély, mely méreteivel büszkén uralkodik a város többi építménye felett. A főoltár előtt lobog Ulric szent tüze, mely – így mondják – nem égeti meg az Istenség igaz híveit. A történelem során eddig a legnevezetesebb eset Jámbor Magnushoz köthető. Történ ugyanis, hogy Ar-Ulric Kriestov eretnekséggel vádolta meg az uralkodót, aki azonban sértetlenül állta ki a tűzpróbát, bizonyítva így hitét, s nem utolsó sorban ártatlanságát.

Talán mondani sem kell ezek után, hogy a Birodalom ezen táján Ulric tisztelete elhomályosítja Sigmar hitét. A vallás főpapja (Ar-Ulric) egyben választófejedelem is, tejhatalma így vallási kérdésekben teljesen, világi értelemben pedig szinte megkérdőjelezhetetlen.
Azért csak szinte, mert a város Middenland tartományhoz tartozik, s így a mindenkori tartományi választófejedelem is jogokat gyakorol felette. Jelenleg ezt a posztot Jámbor Magnus testvére, Gunther von Bieldhofen egyenesági leszármazottja, Boris Todbringer tölti be. Gunther egyébként, testvére halála után, az ősi jog szerint, a császári korona legfőbb várományosa volt, a Nagy Theogonistával szemben fennálló nézeteltérése miatt azonban soha sem foglalhatta el a trónt. Felmenői révén maga Boris is joggal pályázhatott a koronára, ő azonban elfogadta Karl Franz utódlását, s jelenleg is egyik leghűségesebb támogatója az uralkodónak.

Middenheim igen komoly haderővel rendelkezik. Katonai szempontból kulcsszerepet tölt be a város seregében két, Birodalom szerte ismert és igen megbecsült, lovagrend. Middenheim ugyanis a székhelye a Fehér Farkas lovagrendnek, akik Ulric főpapjának testőrségeként szolgálnak. Ugyanitt székel a Párduc lovagrend is, mely a mindenkori tartományi választófejedelem védelmét látja el. (Ez a világi rend ugyanakkor feladatának tartja még a káosz mutáns szolgáinak kiirtását is.)
A sereg jellegzetességei közé tartozik, hogy távolsági fegyvereket nem igen alkalmaznak. Ulric Istenség ugyanis gyűlöli a tűzfegyvereket. Ezért tapasztalható, hogy a város katonái inkább a közelharci eszközöket részesítik előnyben.

Mint érdekesség, mindenképpen meg kell emlékezni arról is, hogy a városban mindig szolgálatot teljesít egy – a kislevi uralkodónő által idevezényelt – zsoldos kontingens is. (Cserébe egyébként a Párduc lovagrend egy kisebb különítménye állandó vendége a Tzarina udvartartásának.)
Talán az eddig leírtakból nem tűnik ki, de Middenheim egy igaz kozmopolita város. Jelentős törpe és halfling populáció él itt, sőt még néhány elfet is találhat a figyelmes szemlélődő.

S, hogy a város híres polgárairól is essen némi szó, mindenképpen meg kell emlékezni kora egyik legünnepeltebb hőséről Mandredről, akit a nép nemes egyszerűséggel csak Patkányölőként emlegetett s emleget a mai napig is. Nem véletlenül kapta persze ezt a nevet. 1118 évében, a Fekete Pestis idején, a város volt az emberi civilizáció egyik utolsó bástyája a patkányok lepte Birodalomban. Mandred taktikai zsenijének volt köszönhető, hogy a város kiállta a legkeményebb ostromot is. A harcok a föld felett, s a város alatti alagutakban is folytak. Végül a patkányok kénytelen voltak visszahúzódni – szó szerint – a falak alól, azon egyszerű oknál fogva, hogy elfogyott az élelmük. 1222 évére aztán a hadiszerencse megfordult. Ekkorra Mandrednek sikerült a nemesség megmaradt részét maga mellett tudnia, s fel is használta az alkalmat arra, hogy ellentámadásba lendüljön. Néhány jelentős – és igencsak véres – csata után sikerrel űzte vissza a patkányokat oda ahova valók, a föld alá. A Birodalom megmenekült, Mandred a Patkányölő pedig császárrá koronáztatott. Uralkodásának elkövetkező 25 évében aztán újjáépítette mindazt, ami a háború poklában az enyészeté lett. Sorsát azonban a Patkányölő sem kerülhette el. Életét egy patkány orgyilkos oltotta ki mérgezett tőrével.

Middenheim legutóbbi jelentős ostroma a hitszegő Archaon (akit gyakran csak a Végítélet Uraként emlegetnek manapság) nevéhez és barbár északi hordájához kötődik. A Káosz nagyúr, aki végigdúlta seregével az északi tartományokat, s számtalan csatában győzedelmeskedett, szerencsére már csak egy, a harcokban kifulladt csőcselékkel érkezett a falak alá. Mivel híján volt mindenféle tüzérségi támogatásának, s nélkülözni volt kénytelen bármilyen mérnöki segítséget is, az ostrom eleve kudarcra volt ítélve. Amikor a császár, Karl Franz felmentő serege élén a helyszínre érkezett, különösebb gond nélkül szórta szét a még megmaradt barbár hordát, akik csak a futásban remélhettek menedéket.